Van az úgy,hogy hazudnunk kell. Bár ugye sose kell,de ha nem tesszük, akkor magunknak ártunk vagy a szeretteinknek.és ha ez az ártásfoka közvetlen veszélyeztetést jelent. akkor mégiscsak hazudni kell. az élet mindenek felett.

Mert élni jó.És mert nem adom az élet szépségét,vidámságát, a barátokat, a boldogságomat,  a darabot a földből, ami talán az otthonom...

Nem adom. Inkább ha kell hazudok azoknak akik intrikálnak. Eddig mindig kimondhattam végül az igazat. Eljutottunk oda,hogy  eljött a pont, hogy baj nélkül el lehetett mondani egyszerűen.

Hát most is ez a cél. Nehezített fokozaton.

Utálok intrikálni,minden ilyen közben csodálva bámulom az intrikusokat,ezt miért teszik? Tudván,hogy egyszer minden intrikának vége. Mindig vége. De elnézve a kapkodást,amit egy két kimondott szó, vagy mondat okoz, a felépített hálójukban mindig csodálatra késztet,mennyire tökéletes hálókat szőnek sokszor.

Azt felejtik el,hogy az csak egy háló. Vannak kiknél viszont ott az olló, és végül szétvágják. Csak addig szálnak bele a látszólagos hálószövésbe az aprócska ollójukkal, míg megtalálják a tökéletes pontot, amin megbontható a finom hazugságszövet. Ott végül vágnak. Nincs az a cizellált háló,amin ne lenne ilyen pont.

Kedves intrikusok, egyet lehet tenni.nem kell szembekerülni egy ollós emberrel sem :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.