A mottó: Jobb elázni, mint megfőni.

Meg persze ahogy azt Móriczka elképzelte. Mivel nagyon meleg volt megvártam szépen a fél kilencet. Így "csak" 31 fok volt mikor nekiindultam, de legalább már a nap nem sütött:) Első kör nagyon jó volt, fújdogált a szél, csapkodtak az óriási villámok kicsit arrébb, de az eső nem akart megindulni. A második kör felénél már csepegett, nekem meg gyanús lett, hogy mégiscsak erre vette az irányt a vihar nagyobbik része is. Így megálltam egy alkalmas helyen, hogy mi lesz.

Na akkor leszakadt az ég! Vizes akkor még igazán nem lettem, viszont esett némi jég, így még szerencse, hogy az ideiglenes megállás mellett döntöttem. Mivel pont ott laknak egy jóbarátomék amerre futok, és a házuk előtt álltam meg, hát rezgett a léc, hogy beszólok, hogy hahó, beugranék:D De mivel annyira esett, hogy látni is alig lehetett, így arra jutottam, felesleges bemenni. Csak annyit érnék el, hogy azon az 5 méteren is bőrig áznék, míg bemegyek a házba (hiszen akkor ott kellett volna hagyni a viszonylag védett helyet), meg még aki kijönne a családból az is jól elázna. Na így ezt hülyeségnek ítéltem (persze ma találkozom velük, majd jót röhögnek, miért nem mentem be), Így arra jutottam, ennyi erővel el is indulhatok haza.

Nyúlcipő, és usgyi. Persze annyira esett, hogyha nyitva volt a szemem a szemgolyómon is folyt a víz. A kezemmel próbáltam egy két méter látótávolságot kreálni, miközben rájöttem, nem hülyeség az a sapka nélküli silt amit sokan felvesznek nyáron sportolók. Víz annyi volt, hogy egy kátyú se látszott, jobbhelyeken "csak" bokáig ért a víz. De olyan 100 méter után belelendültem a zuhogó esős futásba. És futottam. Nagyon jó volt. Egy probléma volt, hogy neccesnek tűnt ha több kört futok a bokatörés a remek útviszonyokban. Ugye ilyenkor esélytelen az út szélén futni, lakóövezet ide vagy oda, ha mégis jön autó, ő ugyanúgy nem lát, ahogy én se őt. Maradt a járda. Ott meg az előbb említett bokatörő viszonyok.

Így esett az eset, hogy végül csak 3.5 km et futottam, eláztam, láttam gyönyörű villámokat, majd hazajöttem. Azért edzésnek nem volt utolsó.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.