Logikai bukfenc
2012.05.27. 10:54
Mindig csodáltam a hirtelen témaváltó embereket. ahogy ártatlan arccal, és egy két szóra felfűzve ugorják át, amiről szó volt. aztán úgy tesznek, mintha mindig is az lett volna a téma, amiről az utolsó mondataik mondták. Valahol zseniális ez az arrogancia, amivel semmibe veszik a szabályokat, mintha rájuk nem vonatkozna.
Például, a téma , hogy piros, vagy bordó legyen egy esküvőn a menyecskeruha... megy az érvelés, miért melyik illene jobban az adott díszítéshez, a menyasszony bőre színéhez, stb.. Aztán egyszer csak , amikor nem ők dönthetnek valamin, megragadnak egy szót, pl a díszítést, és jön egy ilyen mondat: " a szülinapon pedig zöld volt az alapszíne a díszítésnek, lufik, tálak.. terítő. nagyon szép volt."
Na erre varrjon az ember gombot:D Ha vissza akarná az ember terelni a témát, esélytelen, hiszen miről beszélünk, félreértés, eddig is a szülinapról és a zöldről volt szó. Se menyasszony, se piros, se bordó, esküvő meg végképp nem:D A pikantéria amikor mellé még hazugsággal is vádolnak, hogy mit jössz te az esküvővel, egy szülinapi témában:D
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
rogyion romanovics 2012.05.29. 23:23:17
göndördrót 2012.05.30. 10:08:16
de azt jóllátod, hogy visszafordítottam a dolgot;)
most az hozta ki belőlem, hogy írt a testvérétől, aztán közölte, nem őróla volt szó, meg a betegségről, hanem az anyukájáról, és az egész félreértés:D
de élőben is volt ilyen, hogy ottvoltam, amikor beszélt a fiam nagymamája a tesójával (a férjem nagynénjével) és közölte a telefonba, hogy ne adja osda az unokát, nem akar vele semmiképpen se beszélni. nem értette a tesója, mondta, hogy de szeretne veled, mire azt mondta, akkor sem beszélek vele.
amikor utána megkaptuk, hogy nem negedtük telefonhoz a fiunk, akkor megmelítettem, hogy mindig csak mi hívtuk, ő ha alkalma volt is letagadtatta magát, közölte, hogy ez hazugság, és mi találjuk ki a férjemmel (aki uyge a fia) mikor megjegyeztük, hogy a saját testvére is hazudik, illetve ott voltunk, és hallottuk , akkor jajj, hát ööö... ez az egész félreértés, és majd szülinapkor a telefonban ez meg az lesz. ha szóltunk,hogy nem ez a téma: akkor, dehogy nem. ti miről beszéltek, ... áááá és ezek minden egyes találkozáskor, ilyenek és hasonlóak.
de a legjobb tényleg az a mondta volt, amikor végül egy ilyen eset után, egyszerűen kioktatott férjem anyukája (ugye latalantéé is): figyelj, nálunk ez úgy megy, hogy megbeszélünk valamit, mi aztán (ő meg férje) pedig csinálunk amit akarunk. majd megszokod.... hát azthittem rosszul hallok. de elismételte, és megnyugtatott, ez így van. én még rákérdeztem, akkor minek bármit megbeszélni? ez átverés így.. hát szerintük ez így van jól. én végül közöltem, hát ha ők így élnek, tegyék, én talán továbbra is maradok az adott szó megtartásánál.
na ilyenekre gondolok:)
de mindjárt jön majd latalante, és közli képzelem az egészet:D meg mindenki más is....
rogyion romanovics 2012.05.31. 00:31:44
göndördrót 2012.05.31. 09:50:27
van az a szint, amikor a lényeg, hogy dokumentálva legyenek a dolgok. Játszma? lehet. hogy nem hagyom magam tükröződni benne? hát nem ebben valósítom meg magam:D
amúgy nyugi, veszekszünk mi személyesen is.. túlvagyunk mindenen, volt pl olyan is, hogy szó szerint kidobtam latalantét annó a lakásunkból:D:D vagy kiabáltam vele.. csak szerinte ezek nem történtek meg:D szerencsére mindre van tanú... Ez a legnagyobb tanulsága az éveknek, tanúk nélkül nem szabad se latalantéval,s e a szüleivel egy szót sem beszélni. de egy szót se!!! gyávaság? szerintem józan ész.