Néha nehéz. Amikor nehéz sorsokat olvas az ember, és kérdezne, kérdezne... és keresné a megoldást, hátha több szem többet lát. hátha akkor egyszer róla is majd valaki kérdez, és keresi a megoldást.

Persze ez csak illúzió. és talán nem kéne kéretlenül kérdezni. Mégha tudom is, hogy ha meg is találom a megoldást, mert már számtalan életet láttam, nem biztos hogy  megfontolja bárki. Lehet el se hajlandó gondolkodni rajta.

Pedig mint egyszer nagyon bölcsen egy beszélgetés közben mondta egy barát: kívülről nézve sok minden átláthatóbb. Ezért van az, hogy egymáson tudunk segíteni sokszor, magunkon meg egyedül nem.

De mit tegyen az, akinek nincsenek ilyen segítő barátai? Vagy mert nem sikerült eddig  ilyennel találkoznia, vagy mert csak ő várja a segítséget, maga nem adna vissza semmit.

Azt hiszem, aki visszafele is hajlandó adni, az végül mindig kap. Szeretném ezt hinni. hogy egy kicsit ha már sem, ennyiben múlik saját sorsunk rajtunk is. Képesek vagyunk e másoknak adni magunkból.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.