Ők is, a barátaim. Már hét elején megbeszéltük, hogy ma találkozunk. Nem volt kedvem menni, de hallgattam a jó szóra, hiszen a barátok mindig barátok. Ha nem indultam volna el, rám is telefonáltak, hogy ugye megyek, várnak.  A barátságban pedig nem számítanak a rossz napok, a hangulat, semmi. A barátság mindig vidámmá tesz, mert ha mindenki a szarban ül, is tudunk nevetni.Már gyerekek itt is ott is, ismét homokozós hintás, kutyás, kertes, kajálós késő délutánt tartottunk. És most már magam se értem: Tényleg, miért nem megyek gyakrabban? (Mert ugye nyáron mi megyünk, ott a kert, télen ők jönnek, mert akkor meg mi esünk pont útba)

De holnap úgyis találkozunk, megünneplünk egy születésnapot. Mert a barátok jóban rosszban azok. És ők pl már 17 éve. Közös nyaralások, futások, bicaj, hegymászás... Esküvők, bulik, játék...  És ezekből azt hiszem, még legalább kétszer annyi vár ránk.  Nem véletlen mindenki úgy szervezi a nyaralást, hogy szól a többieknek, ki jön idén:D Úgy foglal szállást, szervezi az utat, egyeztetve, hogy együtt lehessünk. Azt hiszem sehol se lesz gond, ha kirepülnek majd a gyerekek. Mert a barátok akkor is ottmaradnak.

Addig meg családos bulik, beszélgetések, meghívások. Nemhiába szól a mondás:

A barátok a választott család. Vigyázunk is egymásra mindannyian.

Köszönöm , hogy vagytok!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.