Ugyanazok. mindig. újra ,és újra. Akik a felszínből látnak egy két hullámtaréjt,  vagy elintézik,de netedd! jótanáccsal, vagy de nem értem nagy szemekkel.

Ha valaki véletlen közelebb lát, és látja alatta a tengert, vagy , na jó,én erről tudni se akarok, vagy döbbenettel veszi tudomásul, sok sok kérdezősködés után, hogy te jó ég,. ez tényleg igaz! Ilyen tényleg van... Hogy lehet ebben élni?

Lehet. Bármiben. De azért az a lényeg végül kikerüljünk. Úgyhogy nem önmegvalósítok, stb. hanem úszom szépen kifelé a hullámcsöndekben. A partról nézve nem olyan rossz a háborgó tenger se. Onnan már csak egy vihar, ami nem felettünk dúl.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.