Ez egy érdekes dolog. Vajon mi a veleje? Mitől az ami? Csak a véletlen ami összehoz vagy szétsodor barátságokat, vagy oka van? Vajon van e egyoldalú barátság, vagy csak az az, ami mindkét oldalról kimondva is az. Várhatunk e el dolgokat barátoktól? És nekünk vannak e kötelezettségeink feléjük?

Tekinthetem e azt barátnak, aki ha elhív, nemet mondok, ha mondaná a baját, nem érdekel. Elvárhatom e, hogy a régi ismerettségre hivatkozva, ő viszont áldozzon rám az idejéből? Egyáltalán áldozat e az, hogy lemondunk dolgokról ha a másik hív?

Vajon hol van ennek a helye. Mi az a pont ami még belefér, és mi az ami nem. Tettek kellenek vajon, vagy elég csak lenni.

Érdekes a barátság kérdés. Én nyílván nem tudok többet adni magamból mint ami vagyok. A másik sem adhat többet magából, mint ami ő. Ha ez nem találkozik egy összhangban talán csak a véletlen illúziója volt a barátság, és nem is volt az ami.

Mettől hívunk valamit barátságnak vajon? Van ami első perctől az, van amihez évek kellenek? Vagy csak azért kellenek évek, mert bátortalanok vagyunk felvállalni magát a szoros kötődést amit egy barát jelent?

Egyben biztos vagyok, a barátságok fontosak. Nem azáltal amit kapunk, hanem azáltal amit adunk. Önzetlenül magunkból. Talán ez tartja össze őket.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.