A terv az, hogy majd lesz valahogy. Mindig is rögtönzésben voltam a legjobb. Felmegy az adrenalin, ahogy jön a megoldandó helyzet, és hajrá. Szóval a tervem mint mindig, hogy nincs tervem:)

Ahogy apai nagyanyám mondta volt , "ugyan, olyan még sose volt, hogy ne legyen valahogy":) És ezt olyan nyugodtan tudta mondani, mögötte háborúkkal, halott babával, eltűnt férjjel, de végig szeretve csodálva az életet, hogy neki elhittem. És elhiszem a mai napig. Hogy végül úgyis az a lényeg, hogy a lehetőségeket megragadjuk. Azok jönnek mindig. csak az számít, élünk e velük.

Mert ugye Kétféle ember van, a szerencsés, meg aki elmegy a szerencse mellett. Kár, hogy a problémák mellett nem lehet néha csak úgy elslisszolni  néha... de a szerencse se jár mindig egyedül, így végül valahogy úgyis lesz.

Szép napot mindenkinek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.