Ez a kisgyerekes lét egyik rákfenéje. Nekem se ment annó túl simán kiskoromban,hát megkapom ugyanezt most én is. Mosás, ébredés, stb. a legjobb a pelus már nem kell, "nemakarom" akkor irány a wc, de az is "nemakarom".

No meg pl amikor lüke szülő mégis ad dinnyét délután (jelenestben én.), mert ugyan majd kimegyünk éjjel duplán. Persze a fáradságfaktort is bele kellett volna számolni. Van az a kinyúlás, amikor arra se ébred fel az ember, ha üvöltenek hirtelen a fülébe. Hát így ez a kombináció, ma ágyneműmosással járt végül.

Ilyen az amikor az egyik törpevízmű, a másik pedig a "nemakarom" korszakban van a pelussal, wcvel. Hőségben könnyebb.. akkor hirtelen szimpatikus a bili:D Remélem elég sok jó idő lesz a nyáron. Mert olyankor haladunk. Persze így is, csak lassan. Azért nem ugyanaz, mint minket két hétre kihajtottak gatya nélkül a kertbe, udvarra annó. Én mégse hajthatom ki őket az utcára:))) Marad a rongy, a mosás, meg a folyamatos figyelés. ha sikerül dícséret, ha nem,, hát majd sikerül legközelebb. Lassú módszer.. de türelem békét teremt ebben a helyzetben:) Még ha sok sok plusz meló is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.