Ugyanaz a lemez.. végestelen végig... valahogy tényleg ez a karmám. Életemben egyetlen egyszer jártam jósnőnél, gyakorlatilag a halált leszámítva minden rossz bejött szóról szóra. Bejöhetne valami a jóból is. Vagy lehet előbb meg kell tanulnom, BÁRMIT eltűrni? De hol a határ?
Mindent le kell nyelni? Hogy a fiamnak hazugságokat mondanak? Vagy mindenkivel megszakítani a kapcsolatot? barátokkal is, És elhúzni messze? Nevet, címet váltani?

Lehet annak van igaza aki ilyen helyzetben mindent otthagy. Kár hogy kicsi az ország. Különben pár állammal arrébb menne az ember, és kész. Aztán mindenki kotorászhat onnantól a saját életében. Esetleg Távolságtartó végzés, és már réges régen vége lenne.

Bár ha ez a karmám, akkor úgyis lenne másik helyen, mert akkor meg meg kell oldani. Ah majd lesz valahogy. Meg Én úgyis csak indok vagyok, ez a másik felem háborúja. Ő meg úgyis kikezdhetetlen. Evvel nyert meg, a hihetetlen erejével:) Megmentett, hogy Ő is megmeneküljön. És már csak háttér kell legyek.

De lehet végül hagyom, menjen az egész ügy rendőrségre. Aztán akkor egyszer csak le lesz zárva végre a pörgés.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.