Ez is egy érdekes kérdés. Ha látunk egy bajba jutottat, akkor vajon akkor is kell e segíteni, ha nem kéri? ha ő nem is tudja, hogy bajban van esetleg, mert hátrálva halad egy szakadék felé, és nem is látja a szakadékot?

ilyenkor mit kell tenni. elhinni hogy majd észreveszi, és megáll végül, vagy odamenni, és megfogni a kezét, és elrángatni, ha akarja ha nem.

meg kell e mentenünk mindenkit, ahhoz, hogy jó emberek maradhassunk. vagy ha valaki azt mondja tudja mit csinál, kösz nem kell a segítség. Otthagyhatjuk e, akkor is, ha tudjuk, pár perc, és halljuk a halálsikolyát?

És ha végül otthagyjuk, mert nem akartunk volna vele zuhanni. Akkor ez vajon erkölcsileg indokolható cselekedet e? Meg kell e mentenünk azt is, aki csak sértett lesz a megmentéstől?

Még az animációs filmekben is van hasonló visszásság... MR Incredible megment egy öngyilkos... aki végül bepereli, hogy akadályozta evvel a halálát. és megnyeri a pert.

Tehát vajon ilyenkor mi van? Ez csak a belsőnkön múlik? Van aki hajlandó elviselni mások áldozatát, van aki nem? Hogy dönthetjük el vajon, hogy ami a saját életünkben helyes, az alapján segíthetünk e másoknak is?

Én még ezt nem tudom. És mindig ilyen helyzetekbe keveredek. lehet csak nem elég stabil a belső iránytűm. Vagy csak túl önző vagyok, és azért gondolkodom rajta. Vajon adott helyzetben ki dönt, ki az aki kap segítséget, ki az aki vagy kimászik maga, vagy ottmarad?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.