Ők később lettek mint a tesó, de ugyanolyan fontosak. Egyik jóbarátom mondta ki, amikor félve mondtam el valamit, hogy miket beszélek,  hiszen a testvére vagyok gyakorlatilag! (habár neki vér szerint nincs) Ekkor jöttem rá, igen, így is kezeljük egymást avval a pár nagyon közeli jóbaráttal. A rosszat a jót is megbeszélhetjük, , még marhatjuk is egymást, és akkor se szakad el a kapocs.

Köszönet anyai nagyszüleimnek, akiknek életük végéig kitartó, 60-70 éves barátságaik voltak, hogy mertem barát lenni, és elfogadni az őszinte barátságot. A nevetéssel, szomorúsággal együtt. Ők voltak a minta, hogy ez ugyanolyan fontos, mint a család. Gyerekeink amíg nincsnek, vagy ha esetleg nem is lesznek,ők ott vannak. Ha vannak gyerekek, ők része örökké a családnak, de mikor kirepülnek, a barátok akkor is mellettünk maradnak, míg a gyerekeink építik majd a független életüket.

Egy barát nincs mindig mellettünk. De bármikor számíthat ránk. És mi is bármikor számíthatunk rá. Együtt sírunk, nevetünk, elképedünk. Nagyon jó valaki barátjának lenni.

Az életben egyik legfontosabb dolog a barátság számomra..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.