Ő is a jó dolgokhoz tartozik. Egy olyan dolog, amiért hálás vagyok a sorsnak, hogy van. abban csak bízom, hogy ő is értem:)

Az, hogy jó tesók lettünk, vagy elég jó tesók, sokban köszönhető a szüleinknek, hogy igazi összetartó tesókká neveltek. Olyanokká, akik tudnak nevetni, számíthatnak egymásra, de akik nem kérik számon a másik életét, tudnak háttérben maradni. rengeteg emlékem van első biciklizésről, legóról, szerelésről (elég sok dolgot szétszereltünk:) ), nagyobbként közös túrákról, sbt. Akármilyen barátaink lettek, akárhol tanultunk vagyunk: a tesó az tesó. Sok közös emlék a szülők, a közös barátok, ez mind összeköt. Jó nevetni együtt. Jó segíteni ha tudok, és jó, hogy van aki segít.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.