Na ez az ami van hogy nincs. Semmi. ez magában nem baj. Nem kell minden a világból mindenkinek. sokféle a világ, így szép.

A baj ott van, ha elhiszed, mert hinni akarsz, a szeretetre hivatkozva, hogy van esélyed. aztán nemhogy kiderül,hogy nem volt, hanem az is kiderül, a véred, életed kellett volna, hogy valakin legyen taposni, mert  lusták még lábtörlőt is venni maguknak.

Nehéz egy csapat élősködővel... akik újra és újra és újra próbálkoznak.. és akikkel még összeköt hivatalosan ez az... Na ezen kell dolgozni, az utolsó szálak elvágásán., Ajtó becsuk.

Amit elvettek, önként adtunk, váljon egészségükre, nem baj, ha letagadják, nem baj ha azt hazudják, mindig is az övék volt. Akár fizikai tárgyakra is, akár akkor is, ha más vitte oda nekik. Akár akkor is, ha sok év munkája fekszik benne annak,. akit kizsigerelni próbáltak.

Ha végre sikerül egyszer kirúgdosni a lábukat az ajtóból,és egyszer rendesen be lehet csukni, onnantól nem számít a múlt, lehet dörömbölni, sikítozni, sírni, ... az ajtó meg erős hál az égnek.. csak be kell valahogy zárni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.