Érdekes olvasmány volt. A végére érni még érdekesebb. Amikor úgy kezdünk el olvasni egy könyvet, hogy talán megértsük a világ egy szeletét jobban, végül pedig saját magunkat is megismerjük jobban a könyv által. Vagy inkább a gondolkodás által, ami az adott olvasmány alapján felmerül.

Most kezdtem megérteni, a könyv kapcsán, miért tűnök sok teljesen vallást elutasító embernek, nagyon vallásosnak, a vallásosaknak, pedig túl ateistának. És arra is, hogy igen, saját magunkat kell jobbá tenni akkor is, ha lehetetlen feladatokkal állunk szemben. Nem azt nézni, hogy a fenébe, miért történik ez velem, hanem azt, hogyan adok én magamból valami jót, és próbálok önmagam maradni, része közben az egésznek.

Nem is a hazug emberek a lényeg, ők csak mellékhajtás. A lényeg az, magunkban legyen annyi erő, hogy ne váljunk végül eggyé közülük. Ha pedig beszívnának minket, ki bírjunk törni saját magunkból táplálkozva.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.