Immáron másodszor:) Mikor én voltam gyerek időnként lement a család Szentendrére. sétáltunk fagyit ettünk, múzeumot néztünk, meg a művészeket. Művészetben feltöltő a város. a pici belváros, a fényeivel, a vidámságával, a kis boltjaival, a látnivalókkal.

Most már másodjára az én gyerekeimmel mentünk. Sétáltunk, fagyiztunk, múzeumot néztünk, ücsörögtünk a Dunaparton, lenéztünk a templomhegyről a városra... Megvártunk a fák alatt, míg elmegy a zápor... Csak úgy jól éreztük magunk. Csodás volt látni, ahogy a gyerekeim is szívják magukba a városka hangulatát.

Anyukámmal mentünk. Az nem egészen biztos, hogy ez kinek volt gyereknap, neki, vagy nekünk :D:D Mindannyian vidámak voltunk, nevettünk, beszélgettünk a művészetekről meg a varrásról (ugye ott sok népművészeti boltocska is van. megtudtam pl,hogy a kézzel nagyon szépen vart terítők gyakorlatilag eladhatatlanok rendes áron, mert nem hiszi el sok vevő, hogy nem géppel van ... furcsaság... viszont hirtelen megértettem miért kételkednek a hímzéseimben időnként, hogy én csináltam ).

A Kovács Margit múzeum oldalában, mire kijöttünk,nemcsak szikrázó napsütéses idő volt, hanem egy zenész lány is. Gyönyörű tiszta hangon énekelt, és akkordokkal gitáron kísérte magát. Kislányom megbűvölten nézte:) megálltunk hát. Adtunk neki egy százast, hogy vigye oda a zenész batyujához, mosolyogva köszönte, és mire végzett a dallal, kissé zavartan kérdezte, jaj mit énekeljen ennek a pici lánynak, amit tuti szeretne:D Addigra pont jöttek a fiamék, mondtam, nyugi, bármit, zenekedvelő család vagyunk. Aztán már a fiam is megbűvölten nézte a tisztahangú éneket:) Ő is dobott persze a batyuhoz. Azt hiszem a gyerekeknek ez volt az egyik nagy élmény, a jó utcazene:)

Én pedig megláttam álmaim akvarelljét az étkezőrész falára. No meg egy karikatúra stílusút mellé. Olyan tökéletes kontrasztot teremtenek, ott álltunk, néztük,beszélgettünk a grafikussal, aki csinálta, a munkáról, lustaságról, rajzról:) Végül persze hazahoztuk az akvarelleket. Nekünk van képünk a falon, neki lett a munkájából pénz. Persze elnevetgéltünk, hogy (mivel anyukám elkotyogta hogy némi grafikai tudással én is rendelkezem) hogy az én rajzaim mások falán lógnak, én meg veszek magamnak:D Mindig erre a stílusra vágytam a falra. Napfényes utcák, plusz egy kis fricska. Mondtam is, megálmodtam, valamit,amit lerajzolt:D hát naná,hogy hazavisszük:) Persze engedett az árból a festő, különben nem hozzuk haza:)

Aztán ismét gyűltek viharfelhők, így a skanzen idén is kimaradt. Majd jövőre ismét nekifutunk. Persze a gyerekek is kezdtek fáradni, mi nagyon nem éreztük magunkon, felpörgetett mindannyiunkat a hangulat. Végül hazaindultunk.. el is kezdett esni, ahogy jöttünk,hol esett, hol nem. Este itthon még vacsi, kis játék, és alvás a gyerekeknek. Aztán mi is kidőltünk.

Mindig csodáltam a hirtelen témaváltó embereket. ahogy ártatlan arccal, és egy két szóra felfűzve ugorják át, amiről szó volt. aztán úgy tesznek, mintha mindig is az lett volna a téma, amiről az utolsó mondataik mondták. Valahol zseniális ez az arrogancia, amivel semmibe veszik a szabályokat, mintha rájuk nem vonatkozna.

Például, a téma , hogy piros, vagy bordó legyen egy esküvőn a menyecskeruha... megy az érvelés, miért melyik illene jobban az adott díszítéshez, a menyasszony bőre színéhez, stb.. Aztán egyszer csak , amikor nem ők dönthetnek valamin, megragadnak egy szót, pl a díszítést, és jön egy ilyen mondat: " a szülinapon pedig zöld volt az alapszíne a díszítésnek, lufik, tálak.. terítő. nagyon szép volt."

Na erre varrjon az ember gombot:D Ha vissza akarná az ember terelni a témát, esélytelen, hiszen miről beszélünk, félreértés, eddig is a szülinapról és a zöldről volt szó. Se menyasszony, se piros, se bordó, esküvő meg végképp nem:D A pikantéria amikor mellé még hazugsággal is vádolnak, hogy mit jössz te az esküvővel, egy szülinapi témában:D

Az itthoni melót sokan elcserélnék velem. No ezt már kevesebben, hogy szombaton munka van:) Most ép nem panaszkodom, csak fél nap van. de ha sikerül,megint lesz több, és akkor ismét egész szombatok...

Jó is meg nem is. Vagyok is a gyerekekkel, meg nem is...  Néha ketté kell szakadni... Persze ha kitör rajtuk a jótesóság, akkor meg nem:D Mindig rácsodálkozom, mennyire jól el tudnak játszani.

Beírtam a receptet, és csak a full listában jön le a bejegyzés... külön nem tudok ráklikkelni, mint a többire... ez vajon miért van? hova lesz így a blogírás praktikus oldala?

Mert így egyszerűbb, mint sok példányban állandóan képet küldeni, másolni, stb... Kezd tetszeni a blogírás:D Csak egy linket kell küldeni, és ott van mindenkinél, aki kérte:) bármikor megnézheti, nem kell nyomtatgatni,s tb... nagyon praktikus így:)  Jó a net.

Csak hogy mindenki akinek már ízlett bele merjen vágni:)

 hozzávalók a tésztához:

• 1/2 kg liszt
• 1csomag porélesztő (dr oetkeres pont fél kiló liszthez van)
• 5dkg cukor
• 2 tojás sárgája
• 4dl tej
• 5dkg vaj

hozzávalók a töltelékhez: 

• kb 2.5 dkg sima kakaópor (cukrozott nem jó)
• kb 2.5 dkg porcukor
•  5dkg vaj
•  1 dl tej

Lisztet és a porélesztőt egy nagy tálban összekeverjük. A két tojássárgáját a cukorral habosra keverjük (hogy elolvadjon kb a cukor benne), ehhez hozzáöntjük a 4 dl tejet. Közben megolvasztunk (én 600watton 2 percig szoktam) 5 dkg vajat. A liszthez öntjük a tejes tojásos keveréket, kicsit összekutyuljuk kézzel, majd beleöntjük az olvasztott vajat is, és az egészet összegyúrjuk. Addig kell gyúrni, míg szépen elválik az edény falától. de nagyon lágy tészta lesz, nem szabad megíjedni. Ha kész, egy órát félretesszük megkelni (lefedve).

olyan 3/4 óra múlva megcsináljuk a tölteléket. Még 5 dkg vajat felolvasztunk, ezt összekeverjük a kakaóporral, és a porcukorral, majd hozzáöntjük a tejet. így egy elég jól kenhető masszát kapunk. közben begyújtjuk a sütőt, mert előmelegített kell.

a tésztát mikor elővesszük, lisztes kézzel kért félre osztjuk, egyik felét jó lisztes deszkán elnyújtjuk kb téglalap alakúra. ezt megkenjük a fele kakaós krémmel. Az egészet fel kell tekerni, mint a rétest:) Kb egy centis darabokra vágjuk, majd be a sütőbe. (én szilikonos sütőpapíron sütöm, de kivajazott-lisztezett tepsiben is jó.). 180-200 fokon hőlégkeveréssel kb 20 perc alatt szépre sül (légkeverés nélkül lassabb). az egészet a tészta másik felével megismételjük.

A végén az egészet, mikor már nem teljesen forró porcukorral meghintjük.

Sok sikert!

Hát nagyon ritkán vagyok beteg... most se mondanám magam annak, viszont a torkom tegnap éjjel bedurrant.. de mitől?? reggelre úgy néztem ki, mintha egy műtokát felragasztott volna nekem vmi manó az éjjel:D:D A fiam rám is szólt: anya azt azonnal vedd le onnan :D mondtam nem tudom, fáj a torkom. Mire ő megengedte, hogy jajj, akkor nem kell ha fáj:D

Persze először azt hittem a kendőről beszél, de aztán tisztázta, hogy nem, az eleve maradhatott a nyakamban, hiszen az neki is szokott lenni. Mindenkinek van a családban saját nyakbakötős puha kendője egyéb toroknyavaják hőkezelése céljából.

Mostmár múlik, nem tudom mitől jött (bár elég sok ismerős beteg, van akinek napok óta hangja sincs, van aki köhög..) Nekem meg csak ennyi. se láz, se gyengeség, csak az iszonyatos fájás volt, ami már alig van. Ha sikerül megyek is este futni, feltéve ha nem jön vmi vihar.

A szokásos nyár előtti szétesnek az időpontok, semmi se akkor van, mikor kéne... munkanap félig szabad, ünnepnap meg meló... Hétvége az tuti nincs... Megszervezek vmit, aztán hirtelen változás, és lehet máshogy csinálni..

Van az egésznek jó oldala, pl a tegnap este ma délelőtt lett:D így tegnap ovi után hatalmasat sétáltunk a gyerekekkel. Ki is dőltek este, mintha nem is lett volna az oviban alvás előtte. Persze én is kidőltem.

Most megint megkavarodott, megint délelőttre csúszik a délután. Így viszont tudok menni az oviba én mégis:) Jövőre feltétlen eleve minden napot így szervezek.. csak most nyár előtt már ezt se lehet variálni.

Mai adagom nem volt valami sok. Délben 3.5 km, este pedig 5. Délben az eső zavart haza, este a szél.

Holnap ismét nekivágok:D

Van hogy nehéz. És van hogy kell a fenének a vele járó elmélkedés. Máskor pedig úgy kell a csend, mint egy falat kenyér. Főleg egy hétvége után, amikor minden egyszerre van, munka, gyerekek, hiába  a nevetés,hiába a másik felem, egyszerűen túl sok a hang. bármilyen hang. amikor már a levegővétel hangja is sokk.Sokkoló.

Kár hogy a hirtelen jött csendeket nem lehet eltenni valami konzervdobozba, hogy aztán mikor nagyon nagyon kéne, csak kinyissuk, és vételezzünk belőle egy adagot.

Ma jó voltam. mindent csináltam, csak enni nem nagyon jutott időm. De végül lett játék, lett két futás, lett kakaóscsiga:)

Ez egy jó nap volt.

Felkeltünk , reggeliztünk, kis meló. Aztán házimunka, aztán futás, most meg kel a tészta:)

Gyerekek játszanak, mindjárt lesz még némi meló, közben pedig remélem megsül a kakaóscsiga:D No és remélem az összevissza időjárás ellenére még kijutok egyet ma futni.

Olyan teljesen jó hétköznap van ma.

Gyerekkoromat idézi. Ahogy ülünk nagyapámmal a tornácon, nézzük a villámokat. Beszélgetünk mindenről, az égről, csillagokról, felhőkről, elektromosságról.. Örülünk, hogy békében, biztonságból nézzük a vihart.

Abban pedig kifejezettem van valami gyönyörű, ahogy vihar előtt gyűlnek a felhők, kavarog az ég. Ahogy elkezd dörögni egyszer csak, vagy messze látszanak a villámok.. Mindig szerettem figyelni a természet erejét. A vihar is, nézni csodálatos, benne lenni, pedig jobb ha túlélésre játszunk. Sokat lehet tanulni egy viharból.

Ma pedig szerencsém volt . Kijutottam végül futni, a reggeli eső , és mostani vihar között. Ha nem ér ide ilyen gyorsan, még futottam volna. Elnézve a közeledő, kavargó felhőket. Egyik oldalt még átkéklik az ég, a másikon már fekete kavargás, és mennydörög. Valahogy békét ad, hogy hogy az én emberi létem is egy apró porszem a természet erejében. Jó felolvadni ebben .

Kicsit átmentem ebbe:) tegnap végül sikerült a második futás, sötét is volt,meleg is volt,meg az eső is elkezdett esni:D de leküzdöttem az újabb 5 kmet.

Most esett, úgy nézem, épp nem esik, lehet tudok menni futni ma is.  A kettő viszont nem jön össze, nincs estére bébisitt. Marad az ugrálós móka mára. ha már tegnap matrica ragasztás lett helyette, mivel végül összejött a futás:)

Ma meg kéne próbálnom, hogy hűvösebb van egy nagyobbat futni, ha már csak egyszer jutok ki...ha kijutok. Most edzem rá a lelkem épp.

Hát a mai dupla futás elmarad... eddig úgy néz ki. bébisitt beteg. férj dolgozik, csak este mehettem volna amúgy is, barátok olyankor ugyanúgy gyerekeznek, mint én...

Marad az ugrálás a gyerekekkel:) Ma majd esti táncot tartunk.Beteszem az ugrálós számot, és hajrá:)

Ismét megpróbálom edzettségem utolsó  részének visszaszerzéséért. Napi kétszer futni. Erre a hétre már két napra lett bébisitt, egyik napra nagy kerti mókát szerveztem ráadásul a gyerekeknek:)

Mai első futás megvolt. végre találtunk zoknit a méretemben, illetve rendes nadrágot (szuper van hátsózsebe mp3nak, meg telefonnak, lehet megint viszem a rádiót így néha:)

Cipő pedig lerendelve. Tök jó áron találtunk, és egyik boltban tudnak pici méretben hozni kérésre. előjegyezték, állítólag a héten meglesz. Addig pedig még futok a kis szétment talpú öreg cipőmben.

A futócipőm hosszú évek, és sok sok kilométer után elhalálozott... Béke vele. Jó volt kényelmes, rendesen kiszolgálta az idejét. szegénynek úgy szétfutottam a talpát, hogy már kavicsok mentek bele a talpanyagba:D Nem csoda, hogy kopogott....

Most indul a cipővadászat, mert kezdek odaérni, hogy ennyi erővel futhatok pár héten belül mezítláb akár:)

Mikor elindulok ez jár a fejemben:) Kellően őrült, mint hőségben futni:)

És ismét lehet futni hőségben. Nem hittem,hogy valaha ennek örülni fogok. Pedig tesóm mondta, hogy ha az ember elér egy szintet, növelni kell a nehézséget az edzéshez.Hát növelem. A folyadékpótlást kéne még valahogy megoldani... kéne pl az a kis szívószálas hátratehető hátizsákszerű víztartó... Mert  a kezembe elég a kulcs, az övtáskát nem szeretem, ha a combomra teszem, akkor féloldalasan futok... Hát sok a nyavajám:)

Lehet első körben el kéne helyezni vizeket útközben, ahol ismerősök laknak,utolsóban meg összeszedni az üveget:) akkor cipelni s e kell, meg ha akarok ihatok közben... Aztán max mindenki jót derül rajtam, meg a módszeren :D

Ma reggel erőt vettem magamon, és elrohantam cuccvadászatra. Még épp megelőztem a tömeget, de a nyitást lekéstem. Azért lett törölköző is, papucs is, ruha is. Strandra kész a család.

Most már csak fel kell melegedjenek a tavak, aztán irány a Velencei tó vagy a Balcsi:)

Ennek lenni jó. Amikor már egy szimpla sétán van játszópajtása a gyerekeknek, amikor van kivel beszélgetni, amikor nagy nevetések vannak, amikor szívesen fogadják az embert:)

Ma Ismét szereztem egy új ismerőst. Vagy ők szereztek minket? Kölcsönösen szereztük egymást.Gyerekek hatalmasat játszottak, rengeteg közös téma, napsütés, zöld, jóidő.

El is fáradt mindenki kellemesen. Azt hiszem ma hamar elalszanak a gyerekek:)

Hát a képszerkesztésen, hogy mekkora, hogy fér el a blogba még nagyon csiszolni kell. a kaja egyenlőre életnagyságú majdnem... Még próbálok alkalomadtán finomítani rajta...:)

Kicsit sikerült finomítani... majd belövöm a méretet lassacskán:) A következő kajánál:)

Mert büszke vagyok rá,és jól sikerült:)

Baconba tekert házi sajttal töltött fűszeres pulykamellcsíkok. Írtó jó illata lett. A fűszer pici delikát, pici bors, sok zsálya, sok rozmaring és kakukkfű. Házi fokhagymás sajt a töltelék, erre rátekerve a hús, és az egész baconbe tekerve. másfél óra alatt megsült 200 fokon. Mivel ez jó fűszeres, ezért sima sós vízben főtt krumpli lesz a köret hozzá, és uborka vagy vegyes vágott.

Hát ilyen nálunk egy szombati kajatalálmányos ebéd:D

Mindig ledöbbenek, ahogy mások ledöbbennek a koromon. Hiába tudom, hogy ez örökség a szülőktől, tiszta genetika, no meg némi egészséges életmód. De akkor is meglepő, hogy 10 évekkel fiatalabbnak gondolnak:) az arcok még meglepőbbek, ahogy néznek, hogy nem nem...

Biztos ilyen vicces volt a felmenőimnek is annó:)

Pedig én büszke vagyok a ráncaimra:) Meghozták nekem a smink nélküli külső nagykorúságot,. imádom őket!

Csak hogy vidám legyen a nap:) És mert jó!