Talán arra kéne használni a blogot, amire eredetileg szántam. elmesélni az életem.

szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy regényes életem volt ezidáig. javarészt hihetetlen. rengetegszer futok bele, hogy egy egy dolgot mesélek valakinek, és azt kapom vissza, hogy nem is történik soha ilyen, és ilyen nincs. holott van. az élet sokkal cifrább, mint a filnek, vagy a kitalált történetek.

de hogy mindenki megnyugodjon vámpírok azért nincsenek benne, hiába oly divatosak:) őket mégiscsak az írók találták ki, és a köznyelv:)

tehát talán el kéne kezdeni elmesélni az életem...

az visszatart, hogy eddig  akiknek meséltem, mindig megíjedtek végül... mert ha túléltem, akkor tuti tudok valamit. holott semmit, csak túlélni. nincs semmi titok, hogy lehet elviselni a nehézségeket. egyszerűen mindig csak a következő lépést kell megtenni, és szépen kijut az ember a mocsárból. persze arra az egy lépésre nagyon kell koncentrálni, hogy hova lépünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.