De nagyon :)

Azt sose értettem, miért mondják, hogy szürke hétköznapok? Olyan is van? És az vajon jó, vagy nem?

Mindig történik valami, és mindig van minek örülni is. Bár talán csak azért nem tudom, hogy mik a szürke unalmas hétköznapok, mert még nem unatkoztam? Vagy mert talán már unatkoztam, csak nem emlékszem rá. Van hogy jó, hogy nincs memóriám.

Hogy valami frisset is írjak magamról. És lássuk hol is tartok most. Kis családom rendezett, a gyerekek nőnek, nehézségek vannak, de majd kilábalunk, mint mindenből. Én pedig összességében imádok 35 éves lenni.  Jó, hogy vannak ráncaim, és nem kérik a személyim ha be akarok menni valahová, vagy el akarok intézni egy egy hivatali ügyet. Jó hogy van tető a fejünk felett, hogy eszünk jókat, hogy van kinek örülni ha itthon vagyunk.

És ami jelenleg a legjobb visszatért a jóidő:) Lehet szervezni az apró családi kirándulásokat. Amióta meglettek a saját gyerekeim, várom, hogy eljöjjön ez az idő,kistáska, szendvics, és irány a természet. Lenézni a dombtetőről, figyelni a madarakat, magaslest mászni... és mindent ami evvel jár.

Persze azt hiszem az első kirándulások nem lesznek hatalmasak. Talán ha 5 kmesek. hiszen a kicsik még minden bogarat megnéznek. Így elővesszük szépen itthon a régi könyveket, madarakról,bogarakról, növényekről. Megnézzük majd mi micsoda.

Az igazi feltöltődés a természet volt mindig is. Ha már ezt átadom, tettem valamit, úgy érzem.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.