Ez valahogy olyan fura itthon... mármint kishazánkban. A mi is a munka kérdés. Már elég sok fórumon olvasgattam, másokat, taglaltam stb.

Nálam minden munka, ami előbbre visz, tevékenyen tesz vmit.

Sokaknak viszont azt veszem észre, csak a 8 óra iroda a munka. Minden más nem az. A legelképesztőbb a nagy magyar anyák "egymásheccelése" tud lenni. Hogy de dolgozni kell... ugyan nem éri meg, nem is marad több a költségek után a kasszában, de menni kell, mert meg ne szólják a ház elejét, hogy nem jár el valaki sehova "munkába". Bevallani, hogy a fene bele, gyereket nevelek, az meg pláne... Persze ha vki gyereket nevel, meg elvárás, hogy ne csináljon mást akkor. Csak végletek vannak sokszor.

Szerintem a munka nagyon sokféle lehet. Nagymamám pl úgy gondolom végigdolgozta az életét, holott nem volt állása sose. De azt, hogy tevékenyek legyünk többek közt tőle tanultam meg:)

Szerintem munka kint lenni a földeken. Munka várni a telefont a segélyszolgálaton, munka főzni akár... annyi minden van, amiért nem adnak pénzt, mégis munkának tekinthető.

Én részemről mindig is otthon szerettem volna dolgozni. Ha van családom, ha nincs. Erre törekedtem egész 8 éves koromtól fogva, amikor már komolyan értettem a munka mit jelent. hogy az embernek gondoskodnia kell magáról, ha vannak a gyerekiről, esetleg a beteg idős közeli hozzátartozóiról.

Végül kanyarokkal ugyan, de így építettem fel az életem. az sem mellékes, hogy mikor családom lett, és jöttek a gyerekek, nem kellett főnökkel alkudozni, mikor hogy megyek el pihenni, vagy  hogy állok vissza a melóba:) Tökéletesen bevált a felépített rendszerem ebből a szempontból. Nincs gond ha beteg a családban valaki, itthon vagyok. Nincs gond, hogy mikor főzöm meg az ételt:) Egy csomó előnye van. No meg egy csomó hátránya is persze. Pl nincs hétvége... Bármikor csöröghet a telefon, és valószínűleg nem a barátok hívnak többször:) Nincs pihenő nap, mert nincs szabadság. És olyan nincs, hogy nullára abbahagyom valameddig. Ha kevesebbet is, de csinálni kell.

A nyugdíj, ilyesmi? Sose hittem benne. nem is láttam igazán nyugdíjból jól élni senkit. Csak olyat, hogy gondoskodott valaki a saját jövőjéről. Hát így én is erre törekszem. A mában élni, de a jövőre is gondolni.

Hát valahogy így. Azt hiszem teljesen nem is bírnék meglenni feladatok nélkül. az csak a bónusz, ha fizetnek is érte:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.