Na azok vannak. De hova??  Most pl takarítónak kéne állnom. Sok év felgyülemlett koszát kivakarni. Mert persze akkor volt utoljára apámnál takarítva, amikor én tettem azt vagy 12 évvel ezelőtt...Azóta anyu lejár, de ennyi. kint kertészkedik, és él apu a szemétben. Natgeos dokumentumfilmet lehetne belőlünk forgatni .

Most az lenne az elvárás, hogy már elviselhetetlen a környezet, beköltöztek egerek, stb a lakásba, menjek, és csináljam. Ismét újra, rendezzem, hogy kedves jó anyám elmondhassa, ő milyen jól csinálja. Mert nekem álltólag kötelességem gondoskodni a szüleimről.

De már régóta tudom, hogy csak amíg erőm engedi max. Nem kötelességem feláldozni a családomat értük. Amikor nem tudunk hetek óta kettesben lenni, akkor az egyetlen kis időt odaadni, mások nyűgjéért. Mert minden megoldható, de ébren nappal, egy kis nyugi kell. Hogy leüljünk, együnk egyet békében, beszélgessünk, hogy csak egymásra kelljen figyelni.

Úgyhogy ez lett a vége: ajtóbecsapás. Persze tudom én, hogy tényleg takarítani kéne ott, de régen annyiszor megtettem. És a teljesen értelmetlen munka, mert két hét, és ugyanúgy nézet ki, mintha évek óta nem lenne takarítva. Közben anyunak van a fejében valami ködös elképzelés, hogy én csak ránézek a koszra és elmenekül. Pedig nem. Csak a konyhát két és fél napig vakartam anno (és ezt kétszer megtettem) hogy tényleg használható és tiszta legyen. Hát harmadszorra nem nagyon akaródzik hozzálátni. Meg értelmét se látom, hiszen úgyse fogok háromnaponta lejárni takarítani, hogy valami használható állapot maradjon. Aztán plusz havi egy nap. Régen még csak volt erre lehetőség, de most? Anyu szerint persze mindent a családomra fogok, hogy vannak gyerekek férjem. Nodehát nem azért vállaltam családot, hogy aztán sose legyek velük. Ez azért fel szokott derengeni neki,hogy hoppá, ebben van valami.

Minden felelősség. És rangsorolni kell. Egy embernek, egy élete van. Nem tudom mi lesz ah egyszer visszanézek az egészre, márha megérem az öregkort. De igyekszem a lehető legjobb döntéseket hozni. Más életét meg élje más. Mégha az a saját anyám, vagy apám is.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.