Érdemes e az erkölcsről vitázni valakivel, aki magának a szónak a jelentését se ismeri? Vagy megpróbálni neki elmagyarázni, amikor az érzelmi intelligencia kifejezés is érthetetlen számára?Fontos e mindenkinek morált tanítani, vagy adni? Nem elég e egyszerűen minden erőnkkel…

Ezen is gondolkodom. Írjak e valami igazán személyes bejegyzést.És ha igen vajh melyik aspektusát az életemnek?Ha lennének olvasóim talán szavazásra bocsájtanám:) Így marad az elmélkedés egyenlőre.

Nagyon szeretek főzni. Ez olyan boszorkánykonyhaság :) Jó ezen kiélni a kreativitást, hogy végignézek a polcon, és akkor találom ki mi lesz a hozzávalókból. Előhívni az utazások, vendégségek idegen ízeit, válogatni a fűszerek közt, vágni pirítani, forralni, párolni...…

Jó lehet felső szinten lakni. Legalább ha nagyot hazudunk, nem szakad ránk csak a tető. az talán túlélhető:)

A terv az, hogy majd lesz valahogy. Mindig is rögtönzésben voltam a legjobb. Felmegy az adrenalin, ahogy jön a megoldandó helyzet, és hajrá. Szóval a tervem mint mindig, hogy nincs tervem:)Ahogy apai nagyanyám mondta volt , "ugyan, olyan még sose volt, hogy ne legyen valahogy":)…

De nagyon :) Azt sose értettem, miért mondják, hogy szürke hétköznapok? Olyan is van? És az vajon jó, vagy nem?Mindig történik valami, és mindig van minek örülni is. Bár talán csak azért nem tudom, hogy mik a szürke unalmas hétköznapok, mert még nem unatkoztam? Vagy mert talán…

Ugyanazok. mindig. újra ,és újra. Akik a felszínből látnak egy két hullámtaréjt,  vagy elintézik,de netedd! jótanáccsal, vagy de nem értem nagy szemekkel. Ha valaki véletlen közelebb lát, és látja alatta a tengert, vagy , na jó,én erről tudni se akarok, vagy döbbenettel veszi…

Már egy jó ideje ez a legjobb leírás az életemre. Nem vagyok benne fontos szereplő, Csak kb mint Colombo felesége. jó hogy van, van kire hivatkozni, időnként rákenni a dolgokat. az igazi probléma, hogy ehhez tényleges családom van, és ténylegesen vagyok én is.

Írok. most ez a döntés kerekedik felül. Végülis ez nem olyan mint a légyölő galóca, hogyha belekóstolok belehalok. A blogolás remélhetőleg nem halálos, mérgező, talán nem is túl veszélyes alapszabályok betartásával. :) Szóval úgy döntöttem ha már így  belekezdtem, hogy…

Minek is a blog?Munkáról nem írhatok, mert ütközne a jóhiszeműséggel.Barátokról nem írhatok, mert ott vannak ők élőben, megbeszélem velük, ha van vmi, nem kell nélkülük filozófálni rajta.És a legfőbb, bármitől írok, csak pusztába kiáltott szó. Egy blog nem kérdez…

Csak hogy ez se tűnjön el. Még mindig nem tudom van e egyáltalán blogot írni a senkinek, a semmibe. Pillanatnyi dolgokat megörökíteni. Egyfelől lényegtelen, úgyis mindig ugyanaz vagyok, ha olvassák ismeretlenek, ha nem, max több ember lát belőlem egy darabot.Másfelől kicsit a…

Ők később lettek mint a tesó, de ugyanolyan fontosak. Egyik jóbarátom mondta ki, amikor félve mondtam el valamit, hogy miket beszélek,  hiszen a testvére vagyok gyakorlatilag! (habár neki vér szerint nincs) Ekkor jöttem rá, igen, így is kezeljük egymást avval a pár nagyon…

Ő is a jó dolgokhoz tartozik. Egy olyan dolog, amiért hálás vagyok a sorsnak, hogy van. abban csak bízom, hogy ő is értem:)Az, hogy jó tesók lettünk, vagy elég jó tesók, sokban köszönhető a szüleinknek, hogy igazi összetartó tesókká neveltek. Olyanokká, akik tudnak nevetni,…

A gyerekkorom. Elsőre inkább a a jóról írnék.  Az feltölt,erőt ad, és pozitív. Rengeteg szép volt. Volt ugyan egy árnyék,de ezt idő volt ráeszmélni ahogy nőttem,hogy valósággá válik ,és örökké követni fog. De addig a boldog tudatlanság, vagy a sok napsütés nem tette…